Tegnap este legalább háromszor nyitottam ki a frigót és szemeztem az ott
lévő finomságokkal. Aztán erőt vettem magamon és azt mondtam: nem.
Vagy ezerszer végig gondoltam, hogy kell ez nekem? Mármint a fogyókúra.
Az ebédem fűszeresen sült pulykamell volt zöldborsófőzelékkel és sült almával.
Baromi jó volt és baromi kevés. Szemrebbenés nélkül megettem volna még vagy 5 adagot.
Délután “nagytakarítást” végeztem a konyhában. Minden szalámit, felvágottat, zsíros sajtot (a szomszéd néni nagy örömére), száműztem. Ő annyit ehet, amennyit akar, vékony alkat, én meg, ha ránézek a kajára már attól is hízom. Nincs igazság a Földön ( ez ügyben ) …
A vacsora (amit már déltől vártam) túrógombóc volt, szeder öntettel.
Hihetetlenül ízlett. A baj a szokásos: ettem volna még belőle…
Hogy a kultúrának is adjak eme borongós napon, A szerelmes Shakespeare
filmet néztük meg barátnőmmel. Szerencsére nem ettek benne…